WeBible

1 - A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2 - Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

3 - Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4 - Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

5 - Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

6 - Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

7 - Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8 - Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

9 - Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10 - Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11 - A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12 - Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

13 - De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

14 - Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

15 - Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16 - És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

17 - Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

18 - Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19 - Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

20 - Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

21 - Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

22 - Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

23 - Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 - Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 - Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

26 - Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27 - Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28 - De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

29 - A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.